Szerző: Filipcsin Ilona - Online otthonoktatás | Digitális egyensúly, Életvezetés
Több, mint egy hónapja, hogy otthonunkba költözött az oktatás, és bár már volt időnk barátkozni a helyzettel, egyikünk számára sem könnyű. Még, ha jól fel is vettük a napok ritmusát, időnként akkor is feszült perceket, órákat élhetünk meg. Szülőként kénytelenek vagyunk pedagógus szerepet is betölteni, a tanulással kapcsolatban szabályokat alkalmazni és betartatni gyermekünkkel, sokszor úgy, hogy közben a munkánkat és egyéb otthoni teendőinket is el kell látnunk.
Close up of a mother working from home
Megnövekedett terhekkel egyensúlyozunk a munka és a családi élet, a pedagógus és a szülő szerep között. Pedagógusként feszültséget okozhat az új oktatási módszerekhez való alkalmazkodás, az új ismeretek, a digitális technika megismerésének, elsajátításának nehézsége, a tanítványaink hiánya, vagy éppen a szülők online órába történő beleszólása. A gyerekek hiányolják társaikat, a közösségi élményt, a pedagógusokat, az iskola megszokott menetrendjét. A szorongóbb, a tanulási nehézségekkel küzdő vagy az iskolában bármilyen más okból kudarcot megélő gyermekek számára az otthoni online oktatás több pozitív élménnyel járhat, hiszen nem kell társak előtt szerepelni, nincsenek kitéve a klasszikus felelés, dolgozatírás okozta stressznek, de a barátok hiánya őket is gyötri. Mindannyiunk számára komfortzónán kívüli ez a helyzet, ami már önmagában stresszkeltő, mindemellett ki vagyunk szolgáltatva a technikai lehetőségeinknek, illetve nincs rálátásunk és kontrollunk arra vonatkozóan, meddig fog tartani ez az állapot.
A kontrollálhatatlan, bejósolhatatlan és a rendkívüli eseményeket – mint amilyen a járványhelyzet – fizikai és lelki egészségünkre nézve veszélyesnek és fenyegetőnek, stresszesnek éljük meg. Számos belső konfliktusunk fakadhat abból, hogyan legyünk jó szülők, a gyermek cinkosai úgy, hogy közben nekünk kell felügyelnünk a tanulásukat, elmagyarázni az új tananyagot. Vágyaink és jelenlegi lehetőségeink sokszor nagyon távol állnak egymástól, hiszen sok tekintetben korlátozott a szabad mozgásterünk. Bármit is érzünk az adott helyzetben, természetes és helyénvaló.
Szoronghatunk, lehetünk frusztráltak, dühösek, netán agresszívak is, vagy éppen fásultak, lehangoltak, lehetnek figyelmi- és koncentrációs nehézségeink, alvási problémáink. Természetes, hogy vannak rosszabb napjaink, amikor elkeseredünk, amikor különösen nehéz. Arra azonban érdemes figyelni, hogy a rossz hangulat, a negatív érzések ne uralkodjanak el teljesen rajtunk, mert a tartós stressz nem kedvez sem a lelki-, sem az egészségi állapotunknak.
A stresszre nemcsak a pszichénk, hanem a testünk is reagál, méghozzá automatikusan felkészít bennünket a veszélyhelyzetre, felgyorsul az anyagcserénk, a szívritmusunk, kitágulnak a pupilláink, megfeszülnek az izmaink, emelkedik a vérnyomásunk, nő a vércukorszintünk, szaporábban lélegzünk. Ezek a fiziológiai változások mind-mind minket szolgálnak, megküzdésre, harcra vagy menekülésre késztetnek, de ha a megküzdési próbálkozásaink eredménytelenek, ha nincsenek megfelelő eszközeink, az állandó készenlét felemészti a tartalékainkat, és egyre inkább kiszolgáltatottá válunk a betegségeknek.
Bár hétköznapi értelemben a stresszt negatív előjellel használjuk, valójában önmagában sem nem jó, sem nem rossz. A körülmények és az adott esemény értékelése, majd a stresszre adott válaszaink határozzák meg, hogy az adott életesemény végül pozitív vagy negatív hozadékkal jár számunkra. Az biztos, hogy annál stresszesebbnek élünk meg valamit, minél befolyásolhatatlanabb, bejósolhatatlanabb számunkra, minél nagyobb változást hoz az életünkben, és minél mélyebb belső konfliktusokat szül. Azonban a stresszel való megküzdésünk még így is lehet eredményes. Sok múlik azon milyen a megküzdési potenciálunk, mennyire kiszámíthatatlan, időben elhúzódó a feszültséggel teli állapot.
Mit tehetünk?
Küzdhetünk. Akár úgy, hogy magára a helyzetre koncentrálva megpróbálunk változtatni azon, amin tudunk. Fontos, hogy tisztában legyünk, mi jelenti számunkra a problémát, a nehézséget, és gondoljuk át, mi az, amit ennek megoldása érdekében tenni tudunk. Ha például azt érezzük, hogy rengeteg tennivaló nyomja a vállunkat, osszuk el őket, csináljunk napirendet, hetirendet. Nem kell ebben a rendkívüli helyzetben 100 %–osan teljesítenünk, vannak olyan feladatok, amiket elengedhetünk. Az otthontanulás, otthonoktatás kapcsán nem kell minden ajánlott, szorgalmi feladatot megcsinálnunk és megcsináltatnunk a gyermekkel, válogassunk kedvünkre, időnk és erőnk szerint.
Önmagában már a befolyásolhatóságba vetett hit képes csökkenteni a stresszt, ezért arra koncentráljuk, amire hatásunk van, amit kontrollálni tudunk. Problémamegoldási kísérleteink irányulhatnak arra, hogy új stratégiákat próbálunk ki, illetve nyugodt szívvel jutalmazzuk meg magunkat egy nehéz nap végén, legyünk hálásak magunknak, hogy végigcsináltuk.
Csökkenti a megélt stresszt az is, ha valami bejósolható, előre látható, így megkönnyíti a helyzetünket, ha elfogadjuk, hogy egy darabig még biztos leginkább a négy fal között éljük az életünket, és otthon tanulunk, dolgozunk.
Szerepkonfliktusainkat tekintve, szerepeink között zsonglőrködve időről-időre figyelmeztessük magunkat, hogy elég csak „elég jónak” lenni, ne támasszunk magunkkal szemben irreális elvárásokat. Fontos, hogy megmaradjunk szülőnek, még ha tanuláskor követelményeket is támasztunk, felügyelünk, ellenőrzünk, minden napban legyen olyan időtöltés is, amikor csak szülők vagyunk, amikor önfeledten kapcsolódhatunk egymáshoz a gyermekünkkel egy beszélgetés, közös szórakozás, játék vagy mesélés során.
A bezártság, az összezártság feszültségét enyhíthetjük, ha kimozdulunk. Nem kell mindent együtt csinálni, sem a felnőtteknek, sem a gyerekeknek. Saját, töltődést szolgáló időre, egyedüllétre mindenkinek szüksége van, jó, ha ezt családilag biztosítjuk egymásnak.
Negatív érzelmeinket csökkenthetjük, ha kibeszélhetjük, kiírhatjuk magunkból őket. Egy jó társ, egy jó barát, egy odafigyelő szülő jelentősen könnyíthet a lelkünkön. Félelmeink, haragunk elfojtása helyett, ismerjük el létjogosultságukat, adjunk nevet nekik.
Amennyit tudunk, mozogjunk. A mozgás köztudottan javítja a hangulatunkat, testünkben boldogsághormon szabadul fel, felélénkülünk. Ha a mozgásra abban is segít, hogy ne az aktuális problémáinkon rágódjunk. Néha csak az is elég, ha nagy köröző mozgásokat végzünk, hiszen a nagymozgások oldják a szorongást, az egyenletes, ritmikus mozgások pedig segítenek helyreállítani az egyensúlyunkat.
Lélegezzünk tudatosan. Ha a belégzésre koncentrálunk, az élénkít, míg a kilégzésre összpontosítás megnyugtat. Érdemes a gyermekeknek is megtanítani, hogy ha szoronganak, idegesek, vegyenek mély levegőt, tartsak bent, majd hosszan fújják ki, hisz az segíti őket az ellazulásban.
Nevessünk, akár a helyzetünk abszurditásán is, mert a nevetés belsőleg oldó hatású, elvezeti a negatív indulatokat, a stressz hatását ellensúlyozza. Ha egy feszült pillanatban, egy konfliktus során sikerül humorral elvezetni a feszültséget, akkor az együttnevetés nemcsak javítja a hangulatunkat, hanem fokozza az összetartozás érzését is.
Érdemes elfogadnunk azt, hogy az élet ilyen, életutunk során vannak stresszesebb, fájdalmasabb és könnyebb időszakok, azzal tehetünk a legtöbbet magunkért, ha megtanulunk megbirkózni a nehézségekkel.
A következő kis mondóka, pedig emlékeztethet minket arra, hogy milyen jó az, hogy élünk: „Ez a világ olyan kerek, akárcsak a sári berek. Kerek is meg gömbölyű, ez a világ gyönyörű!”
Írta: Illés Hilda
pszichológus,jogász, alapozó mozgásfejlesztő
Szerző: Filipcsin Ilona - Online otthonoktatás | Érettségi, Online otthonoktatás
Mikor érettségiztél, 2020-ban? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást.
Ma kezdte az érettségit az a 83 ezer diák, aki olyat tett, mint eddig még soha senki: egy világjárványban szervezett, hetek óta újranyitott iskolákban tartott érettségin vett részt, több heti bizonytalanság és sokszor komoly stresszes helyzetek után.
Megkérdeztünk pár résztvevőt, milyen volt az első napjuk:
“Összességében nyugodt nap volt..”
– Az mi iskolánkban már két hete elkészültek a beosztások, a pedagógus kollégák jelezhették az igényeiket, kéréseiket. – mondja Krisztina, egy alföldi szakgimnázium vezetője, matematika-szakos tanár. Szépen el is készült minden, volt fertőtlenítő minden teremben, szájmaszkot is kaptak. Az utolsó hétvégén aztán kicsit megbolydult a dolog, mert kiderült, hogy az egyik kolléga mégsem vállalja (több betegsége is van..). Megoldottuk, a többiek többet vállaltak. A másik hír az volt, hogy mégis lehet egy felügyelő 2 órán át is, nem kell óránként leváltani, így sokkal hatékonyabban meg tudtuk szervezni.
– Kevesebb kontaktus és nagyobb nyugalom lett így. Összességében nyugodt nap volt, szerdán lesznek sokan a nyelvi érettségiken.. De megoldjuk azt is.
„A tanulókért megyek elsősorban. De szerintem aki vállalta mind így gondolja…”
Viktória egy dunántúli gimnáziumban tanít 15. éve. Két kis gyermeke mellől megy be az érettségire felügyelő pedagógusnak.
– Az előkészületekről már kaptunk is egy kb 2 oldalas tájékoztatót. Elég alapos. De én azért izgulok. Már 15 éve vagyok a pályán. Ilyen körülmények között még nem érettségiztettünk. Senki más sem!
Mivel 2 kicsi gyerekem van (8 és 4 éves), nem mindegy mit hozok haza nekik. A matek feladatlapokat nem szeretném a lakásba behozni. Van egy szép üvegezett előterünk. Oda szeretném kitenni a napra. Remélem segít a 24 órás karanténon felül kiírtani a vírusokat. Lehet javítani is ott fogom. Rá egy hétre az informatika vizsga már egyszerűbb lesz , mert ugye azt digitálisan kapom. A gyerekektől tudom, hogy nagyon izgulnak. Nem csak azért, mert lusta banda, hanem mert nekik is ijesztő a helyzet. Van köztük cukorbeteg is. Remélem nem lesz baja. A tanulókért megyek elsősorban. De szerintem aki vállalta mind így gondolja.”- fejezi be Krisztina az őszinte nyilatkozatát.
fotó: Szerzői jogok Szigetváry Zsolt/MTVA
“Örültek egymásnak, bandáztak..”
– Azt mondta Milán, hogy könnyű feladatok voltak. Szerencse, hogy óvodás korától sportol, így az egyik téma teljesen neki való volt, amiben a szövegalkotási részben a sportról kellett érvelést írni..- mondja Mónika, aki egy Pest megyi településen él fiával és párjával. – Sokkal könnyebben ment minden, mint gondoltuk – senkinek nem okozott gondot a távolság tartás, a szabályok betartása. A tömegközlekedést is kihagytuk, mert mivel már van jogosítványa, így autóval ment, egyedül. Örültek egymásnak és igen bandáztak, szabad téren, távolságot betartva- mondja mosolyogva a megkönnyebbült édesanya Milánról.
“Öt év gimi után sokkal szívesebben csinált volna végig egy kemény, húzós érettségi időszakot”
– De (szerencsére) semmi zaftos infót nem tudunk megosztani: ez a mai érettségi annyiban különbözött az előző években megszokott alkalmaktól, hogy a bejáratnál maszkot osztottak a gyerekeknek, és megkérték őket, hogy mosdóhasználat előtt és után használják a kézfertőtlenítőt. Az iskola ilyenkor egyébként is üres, a teremben is jóval kevesebben vannak, mint az osztálylétszám, távol egymástól. – mondja Gabriella, egy váci gimnazista édesanyja, akinek a 3. fia érettségizik idén. – Ha nem lenne “korona helyzet”, mi akkor is elvittük volna a suliba, mert Vácra jár, és egy érettséginél nem szolgáltatjuk ki magunkat a Volánnak, meg az sem mindegy, hogy milyen korán kell kelni.
Legfeljebb annyiban volt más, hogy délben, amikor érte mentünk, nem tettük fel a kérdést, hogy “Kell-e valakit hazavinni, ha már autóval vagyunk…”
Mi úgy döntöttünk, hogy nem stresszelünk ezen, hogy ő se stresszeljen, hanem elfogadjuk azt a döntést, ami van.
– Amúgy a szívem mélyén sem szerettem volna, ha elmarad az érettségi, többek között azért, amit ma ő maga is megfogalmazott, hogy „öt év gimi után sokkal szívesebben csinált volna végig egy kemény, húzós érettségi időszakot” – elégedetlen azzal,hogy négy nap alatt készen lesz
Álljatok le! – tizenéves hírműveltség érettségi idején..
– Ha itthon beszéltünk róla, hogy milyen pletykák járnak, hogy mi várható, vagy hogy esetleg ez sem lesz, vagy elnapolják, akkor leállított minket- mondja Gabriella, a fiú édesanyja. – Miklós semmilyen szóbeszédre nem volt kíváncsi, mert a sokáig tartó bizonytalanság azért eléggé rossz volt, de nem panaszkodott, csak nagyon várta.
„..és az utolsó napokban is nagyon nyugisan csinálta a dolgait, minden nap tanult egy kicsit, de az éjszakai csillagászkodást ki nem hagyta volna, mert a csillagok közt rend van. A csillagok között kozmikus rend van. Kívánom, hogy az érettségizők lelkében is legyen az.”
Sok sikert a matekhoz és a folytatáshoz mindenkinek!
írta: Fülöp Hajnalka – Tudatos Digitális Szülő
Szerző: Filipcsin Ilona - Online otthonoktatás | Gyerekek jogai
A gyerekek egyre fitalabb korban kerülnek az internet közelébe és megfelelő kontroll nélkül sajnos nagyn könnyen válhatnak nem csak zaklatás, adatlopás, de akár pedofilok áldozatává is. Az „EU Kids Online” kutatássorozat megállapítása szerint a magyar gyerekek átlagosan 9 évesen kezdik el használni az internetet, a jelenlegi tendenciák szerint ez az 5. és 6. életév körül fog megállni néhány év múlva. A 9-16 éves korosztály több, mint fele napi szinten használja a netet. Kétharmaduk saját profillal is rendelkezik a különböző közösségi oldalakon. Az említett korosztályban a lányok nagyobb arányban vannak, mint a fiúk és ők hamarabb is válhatnak áldozattá.
A gyerekek negyede ismerkedett már az interneten és 16%-uk találkozott már olyan tartalmakkal, amelyek veszélyeket rejt számukra. Nagyon magas azoknak az aránya akik találkoztak már megfélemlítéssel a különböző oldalakon (70%) és hasonlóan rossz a helyzet a szexuális tartalmakkal kapcsolatban is: harmaduk találkozott már ilyen képekkel, videókkal és üzenetekkel.
illusztráció: Rabindra Manandhar
A legnagyob botrány a közelmúltban a Tiktok nevű kínai alkalmazás kapcsán robbant ki, amelyet több, mint egymilliárdan telepítettek a telefonjukra és Magyarországon is több, mint 100.000-en használnak. Az Egyesült Államok illetékes Szövetségi Hatósága tavaly 5,7 millió dolláros büntetést szabott ki a cégre, mert illegálisan gyűjtött adatokat 13 éven aluli gyerekekről. Az eset után a Tiktok külön alkalmazást indított a 13 éven aluliaknak, de ezzel még a kiskorúak regisztrációs korhatára nincsen megoldva, mert az eredeti alkalmazás esetében is lehet hazudni a regisztrációkor. Ráadásul az sem segít, ha valaki privátra állítja a profilját, mert még ekkor is kaphat üzeneteket ezt ki is használták azok a pedofilok, akik meztelen képeket kértek gyerekektől.
Az egyik legnagyobb brit gyermekvédelmi szervezet (National Society for the Prevention of Cruelty to Children) felmérése szerint, az általuk megkérdezett 40 ezer iskoláskorú gyerek 20%-a élőzött idegennel, ami 8000 gyermeket jelent. A gyerekek ötöde kapott olyan kérést kommentben vagy élőben, hogy vegye le a ruháját.
A szexuális ragadozók nem félnek, ahhoz hogy támadásba lendüljenek még kihívó fotót vagy videót sem kell posztolni. Egy kétgyermekes anyuka Carolyn Wilkins mesélte el a the Sun c. brit lapnak, hogy 11 éves kislányának, Izzynek is küldözgetett egy férfi üzeneteket, akinek persze profilképe sem volt. A BBC-nek egy édesapa mesélte el, hogy 10 éves fiát próbálta meg rászedni egy féri, hogy menjen el hozzá.
Az hogy mennyire egyszerű élőben is rávenni egy gyermeket arra, hogy akár az édesanyja mellől is elmenjen, megdöbbentő videóben mutatta meg Joey Salads:
https://youtu.be/gGIDHrYKJ2s
