Így csökkenthetjük a stresszt az otthonoktatásban
Több, mint egy hónapja, hogy otthonunkba költözött az oktatás, és bár már volt időnk barátkozni a helyzettel, egyikünk számára sem könnyű. Még, ha jól fel is vettük a napok ritmusát, időnként akkor is feszült perceket, órákat élhetünk meg. Szülőként kénytelenek vagyunk pedagógus szerepet is betölteni, a tanulással kapcsolatban szabályokat alkalmazni és betartatni gyermekünkkel, sokszor úgy, hogy közben a munkánkat és egyéb otthoni teendőinket is el kell látnunk.
Close up of a mother working from home
Megnövekedett terhekkel egyensúlyozunk a munka és a családi élet, a pedagógus és a szülő szerep között. Pedagógusként feszültséget okozhat az új oktatási módszerekhez való alkalmazkodás, az új ismeretek, a digitális technika megismerésének, elsajátításának nehézsége, a tanítványaink hiánya, vagy éppen a szülők online órába történő beleszólása. A gyerekek hiányolják társaikat, a közösségi élményt, a pedagógusokat, az iskola megszokott menetrendjét. A szorongóbb, a tanulási nehézségekkel küzdő vagy az iskolában bármilyen más okból kudarcot megélő gyermekek számára az otthoni online oktatás több pozitív élménnyel járhat, hiszen nem kell társak előtt szerepelni, nincsenek kitéve a klasszikus felelés, dolgozatírás okozta stressznek, de a barátok hiánya őket is gyötri. Mindannyiunk számára komfortzónán kívüli ez a helyzet, ami már önmagában stresszkeltő, mindemellett ki vagyunk szolgáltatva a technikai lehetőségeinknek, illetve nincs rálátásunk és kontrollunk arra vonatkozóan, meddig fog tartani ez az állapot.
A kontrollálhatatlan, bejósolhatatlan és a rendkívüli eseményeket – mint amilyen a járványhelyzet – fizikai és lelki egészségünkre nézve veszélyesnek és fenyegetőnek, stresszesnek éljük meg. Számos belső konfliktusunk fakadhat abból, hogyan legyünk jó szülők, a gyermek cinkosai úgy, hogy közben nekünk kell felügyelnünk a tanulásukat, elmagyarázni az új tananyagot. Vágyaink és jelenlegi lehetőségeink sokszor nagyon távol állnak egymástól, hiszen sok tekintetben korlátozott a szabad mozgásterünk. Bármit is érzünk az adott helyzetben, természetes és helyénvaló.
Szoronghatunk, lehetünk frusztráltak, dühösek, netán agresszívak is, vagy éppen fásultak, lehangoltak, lehetnek figyelmi- és koncentrációs nehézségeink, alvási problémáink. Természetes, hogy vannak rosszabb napjaink, amikor elkeseredünk, amikor különösen nehéz. Arra azonban érdemes figyelni, hogy a rossz hangulat, a negatív érzések ne uralkodjanak el teljesen rajtunk, mert a tartós stressz nem kedvez sem a lelki-, sem az egészségi állapotunknak.
A stresszre nemcsak a pszichénk, hanem a testünk is reagál, méghozzá automatikusan felkészít bennünket a veszélyhelyzetre, felgyorsul az anyagcserénk, a szívritmusunk, kitágulnak a pupilláink, megfeszülnek az izmaink, emelkedik a vérnyomásunk, nő a vércukorszintünk, szaporábban lélegzünk. Ezek a fiziológiai változások mind-mind minket szolgálnak, megküzdésre, harcra vagy menekülésre késztetnek, de ha a megküzdési próbálkozásaink eredménytelenek, ha nincsenek megfelelő eszközeink, az állandó készenlét felemészti a tartalékainkat, és egyre inkább kiszolgáltatottá válunk a betegségeknek.
Bár hétköznapi értelemben a stresszt negatív előjellel használjuk, valójában önmagában sem nem jó, sem nem rossz. A körülmények és az adott esemény értékelése, majd a stresszre adott válaszaink határozzák meg, hogy az adott életesemény végül pozitív vagy negatív hozadékkal jár számunkra. Az biztos, hogy annál stresszesebbnek élünk meg valamit, minél befolyásolhatatlanabb, bejósolhatatlanabb számunkra, minél nagyobb változást hoz az életünkben, és minél mélyebb belső konfliktusokat szül. Azonban a stresszel való megküzdésünk még így is lehet eredményes. Sok múlik azon milyen a megküzdési potenciálunk, mennyire kiszámíthatatlan, időben elhúzódó a feszültséggel teli állapot.
Mit tehetünk?
Küzdhetünk. Akár úgy, hogy magára a helyzetre koncentrálva megpróbálunk változtatni azon, amin tudunk. Fontos, hogy tisztában legyünk, mi jelenti számunkra a problémát, a nehézséget, és gondoljuk át, mi az, amit ennek megoldása érdekében tenni tudunk. Ha például azt érezzük, hogy rengeteg tennivaló nyomja a vállunkat, osszuk el őket, csináljunk napirendet, hetirendet. Nem kell ebben a rendkívüli helyzetben 100 %–osan teljesítenünk, vannak olyan feladatok, amiket elengedhetünk. Az otthontanulás, otthonoktatás kapcsán nem kell minden ajánlott, szorgalmi feladatot megcsinálnunk és megcsináltatnunk a gyermekkel, válogassunk kedvünkre, időnk és erőnk szerint.
Önmagában már a befolyásolhatóságba vetett hit képes csökkenteni a stresszt, ezért arra koncentráljuk, amire hatásunk van, amit kontrollálni tudunk. Problémamegoldási kísérleteink irányulhatnak arra, hogy új stratégiákat próbálunk ki, illetve nyugodt szívvel jutalmazzuk meg magunkat egy nehéz nap végén, legyünk hálásak magunknak, hogy végigcsináltuk.
Csökkenti a megélt stresszt az is, ha valami bejósolható, előre látható, így megkönnyíti a helyzetünket, ha elfogadjuk, hogy egy darabig még biztos leginkább a négy fal között éljük az életünket, és otthon tanulunk, dolgozunk.
Szerepkonfliktusainkat tekintve, szerepeink között zsonglőrködve időről-időre figyelmeztessük magunkat, hogy elég csak „elég jónak” lenni, ne támasszunk magunkkal szemben irreális elvárásokat. Fontos, hogy megmaradjunk szülőnek, még ha tanuláskor követelményeket is támasztunk, felügyelünk, ellenőrzünk, minden napban legyen olyan időtöltés is, amikor csak szülők vagyunk, amikor önfeledten kapcsolódhatunk egymáshoz a gyermekünkkel egy beszélgetés, közös szórakozás, játék vagy mesélés során.
A bezártság, az összezártság feszültségét enyhíthetjük, ha kimozdulunk. Nem kell mindent együtt csinálni, sem a felnőtteknek, sem a gyerekeknek. Saját, töltődést szolgáló időre, egyedüllétre mindenkinek szüksége van, jó, ha ezt családilag biztosítjuk egymásnak.
Negatív érzelmeinket csökkenthetjük, ha kibeszélhetjük, kiírhatjuk magunkból őket. Egy jó társ, egy jó barát, egy odafigyelő szülő jelentősen könnyíthet a lelkünkön. Félelmeink, haragunk elfojtása helyett, ismerjük el létjogosultságukat, adjunk nevet nekik.
Amennyit tudunk, mozogjunk. A mozgás köztudottan javítja a hangulatunkat, testünkben boldogsághormon szabadul fel, felélénkülünk. Ha a mozgásra abban is segít, hogy ne az aktuális problémáinkon rágódjunk. Néha csak az is elég, ha nagy köröző mozgásokat végzünk, hiszen a nagymozgások oldják a szorongást, az egyenletes, ritmikus mozgások pedig segítenek helyreállítani az egyensúlyunkat.
Lélegezzünk tudatosan. Ha a belégzésre koncentrálunk, az élénkít, míg a kilégzésre összpontosítás megnyugtat. Érdemes a gyermekeknek is megtanítani, hogy ha szoronganak, idegesek, vegyenek mély levegőt, tartsak bent, majd hosszan fújják ki, hisz az segíti őket az ellazulásban.
Nevessünk, akár a helyzetünk abszurditásán is, mert a nevetés belsőleg oldó hatású, elvezeti a negatív indulatokat, a stressz hatását ellensúlyozza. Ha egy feszült pillanatban, egy konfliktus során sikerül humorral elvezetni a feszültséget, akkor az együttnevetés nemcsak javítja a hangulatunkat, hanem fokozza az összetartozás érzését is.
Érdemes elfogadnunk azt, hogy az élet ilyen, életutunk során vannak stresszesebb, fájdalmasabb és könnyebb időszakok, azzal tehetünk a legtöbbet magunkért, ha megtanulunk megbirkózni a nehézségekkel.
A következő kis mondóka, pedig emlékeztethet minket arra, hogy milyen jó az, hogy élünk: „Ez a világ olyan kerek, akárcsak a sári berek. Kerek is meg gömbölyű, ez a világ gyönyörű!”
Írta: Illés Hilda
pszichológus,jogász, alapozó mozgásfejlesztő
